Gagyi SmartBox

Előszó

2022 késő őszén becsengetett hozzám az egyik kedvelt szolgáltatóm ügynöke, door-to-door* üzletkötőként bemutatkozva, és javasolta, hogy váltsak egy újabb, korszerűbb csomagjukra. Mondtam, hogy a brutális infláció következtében náluk is hamarosan áremelés várható, amit megvárnék mielőtt belefognék. Nemsokára meg is érkezett az értesítés az új árakról, ami után felhívtam, és felajánlottam az együttműködésem, ha kedvezőbb az ajánlata. El is jött, és nyélbe ütöttük az üzletet. A csomag három fő része:

internet-, vezetékestelefon- és tévészolgáltatás,
mobiltelefon-szolgáltatás és
egy kéretlen SIM-kártya – csak úgy, magában, havonta az első két tétel havi díjának 39%-áért(!), jóllehet ki se bontottam a csomagolását.
Felkavaró a részaránya, ráadásul, ennek a terméknek bevonása a csomagba erősen felveti az Európai Parlament versenyplitikája (azon belül is, annak B. pontja) szerint törvénysértő árukapcsolás és a csomagban történő értékesítés gyanúját.

Ügyintézés közben megkérdeztem a fiatalembertől, hogy a SmartBox is szolgáltatja-e a „kép a képben”-funkciót, ahogy az elődje, a Set Top Box beltéri egység tette, mert az számomra alapvető. Ez nem más, mint a műsorújságok bal alsó sarkában látható másik, éppen kijelölt tévécsatorna aktuális műsora kicsinyítve – anélkül, hogy odakapcsolnánk:

Ilyen a „kép a képben”
(forrás: videó, 29:50; benne ez az állapot 1:39-kor)

Nem tudott rá válaszolni, ezért telefonon megkérdezte egy kollégájától, akinek szintén fogalma sem volt. Szoftverfejlesztői gyakorlatom során azt a jól bevált szabályt tanultam, hogy fejlesztéskor a programok meglévő, hasznos rutinjait csupán javítjuk, ha kell – de a törlésétől tartózkodunk. Erre alapozva biztos voltam abban, hogy nem dobhatták ki azt a nélkülözhetetlen funkciót, amit a Set Top Box nyújtott.

*A door-to-door (angol kifejezés, magyarul: ajtóról ajtóra, ajtótól ajtóig, házról házra, háztól házig) egyfajta – a kereskedők, árusok, különféle szolgáltatást kínáló üzletkötők által alkalmazott – üzletszerző technika. Talán azért vette magára a fiatalember ezt a szokatlan kifejezést, mert a régebben használt magyar, házalás és ügynökölés szavak az idők folyamán pejoratív felhangot kaptak, valamint a kereskedők és szolgáltatók manapság szívesen pufogtatnak kevésbé ismert, jól hangzó idegen és jövevényszavakat.

Kíváncsian bontottam ki a kiszállított csomagot, és mintegy negyed óra alatt sikerült a leírás szerint üzembe helyeznem. Az új tévészolgáltatás lakásban telepített fő eleme a SmartBox (magyarul okosdoboz) fantázianevű egység, mely egy szemrevaló dobozból és a hozzátartozó szoftverből áll – amiről ezen az oldalon bebizonyosodik, hogy az elnevezésével ellentétben egy cseppet sem okos. Természetesen az eszköz elengedhetetlen kelléke a távirányító.

A SmartBox tartozékai
(a doboz és a távirányító forrása)

Első dolgom volt a nagyjából másfél évtizede megszokottak szerint átrendezni a csatornákat. Elég praktikus a SmartBox csatornasorrendet testre szabó funkciója, habár kissé körülményes és hosszadalmas a közlekedés a felületen, ha a listában nagyobb távolságokat kell bejárni, mert a listaelemeket nem lehet szám megadásával átugrani.

Ezen az oldalon leginkább a tévéműsor-szolgáltatással kapcsolatos tapasztalataimról számolok be. Annak is kizárólag az alapszolgáltatásaival foglalkozom, minthogy még csak ki sem próbáltam a hangos vezérlést, a filmkölcsönzést, a gyerekzárat, az alkalmazásokat, a YouTube használatát, a műsor felvételét, kedvenc lista készítését és a többi extra szolgáltatást. A szemkápráztató karácsonyfához is előbb egy minden igényt kielégítő fenyő kell, és csak azután jöhet a díszítés.

Jó egy hete készítgettem már ezt a weboldalt, amikor kellemes meglepetés ért. A szolgáltatóm büszkén újságolta a tévém képernyőjén, hogy elkészült a SmartBox új felülete.

Elkészült a SmartBox új felülete

Nagyon reménykedtem, hogy a fejlesztőcsapat leküzdötte az általam tapasztalt durva hibákat, de ez csak minimális mértékben sikerült. Az addig csupán a vágyálmok világában létező műsorújságot végre-valahára elővarázsolták, de a többi gebasz mind megmaradt…

1. Betöltés

Barabás Laci, a szolgáltató rendkívül megnyerő asszisztense, rögtön az ismertető 12. másodpercében azt ígéri, hogy a SmartBox nemcsak átláthatóbb, de gyorsabb is, mint elődje (a Set Top Box) volt,

A SmartBox bemutatója
(videó, 4:58)

ám ez az ígéret bekapcsolás után egyáltalán nem teljesül. Ha egyszerre kapcsoljuk be a beltéri egységet és a tévét, egymással versengve igyekeznek életre kelni. Az alábbi videón látható, hogy a tévém ezúttal negyed perc alatt magához tért (amihez márkás televízióknak nem kell ennyi idő), a SmartBoxra viszont jóval tovább kellett várni:

Kivárhatatlan az éledezés
(videó, 0:50)

Ez a – különböző ideig tartó – totojázás minden alkalommal tapasztalható, de az is megtörténhet, hogy a SmartBox végtelen ciklusba keveredik:

Az idegőrlő végtelen ciklus
(videó, 1:00)

Az ember azt hihetné, hogy ennél rosszabb már nem lehet, de tévedni emberi dolog. Íme, amikor lefagy a SmartBox szoftvere, és már a betöltést sem imitálja:

Nagyon égő, ha le is fagy
(videó, 1:00)

Mintha Isten meghallgatta volna a zokszavamat. Február eleje óta a SmartBox a bekapcsolása után többnyire már az alábbi várakoztatók valamelyikével köszönti a nézőt (bár ezután gyakran hosszabb-rövidebb ideig ismét eluralkodik a sötétség, amíg a rendszer magához nem tér). Netán a szolgáltatóm beletörődött volna az elfogadhatatlanba? Ezentúl együtt kell ezzel élni? Vagy csak ideiglenes megoldás? Bármennyire is tetszetősebb gyászos elődjénél, a puszta látvány nem feledtetheti, hogy csak várakozunk, tehát tüneti kezelésnek sem tekinthető:

Várakozás pepitában
(balra videó, 0:30)

Fejlesztés ide, fejlesztés oda, hamarosan előállt az az állapot, amikor szinte valamennyi hiba egybegyűlt:

Minden baj együtt
(videó, 0:25)

Az is előfordul, hogy menet közben váratlanul megszakad a műsor, és egy hibaüzenet jelenik meg a tévé képernyőjén:

Tartalombetöltés sikertelen, próbáld újra!
(videó, 1:16)

Szemben az üzenetben olvasható felszólítással – minthogy nincs mit újrapróbálni –, a folytatáshoz meg kell nyomni a távirányító OK gombját…

Kedves látogató, bocsásd meg a felvételek tökéletlen minőségét. Sajnos nincs stúdióm és professzionális kamerám, továbbá meglehetősen nehézkes úgy videózni, hogy esetenként az egyik kezemben a mobiltelefont, a másikban pedig a tévé távirányítóját kell tartanom.

2. Lassulás

A SmartBox szoftvere – a manapság legelterjedtebb, számítógépen futó operációs rendszerhez hasonlóan – képes elviselhetetlen mértékben lelassulni, amin csak újraindítás (ki- majd bekapcsolás) segíthet, de az is előfordult már, hogy áramtalanítanom kellett. Íme egy ilyen eset: másfél perc kellett egy csatornaváltáshoz.

Ez a csigatempó nagyon durva!
(videó, 1:35)

3. Makrancos adatok

Nem akartam hinni a szememnek, amikor egy csatornaváltás után első alkalommal szembesültem ezzel a véletlenszerűen megjelenő problémával. Jóllehet a sorszám elvileg a csatorna egyedi azonosítója, a SmartBox két számot társít a tévécsatornákhoz – ha a csatornák sorrendje eltér a gyáritól. Ez a hiba extra gáz!

Ha csatornaváltáshoz a távirányító számait nyomom le, a SmartBox azt a csatornát jeleníti meg, amelyiknek eredetileg a megadott szám volt a gyári sorszáma, ám ha a csatornaváltó gombot nyomom le, a SmartBox az átrendezés révén kapott számmal azonosított tévécsatornára vált.

Ami vállalhatatlan
(videó, 2:10)

A mini műsorújságban (ahogy Barabás Laci elmésen nevezte) a csatorna éppen megjelenő sorszáma attól függ, hogy a távirányító navigációs területén a függőleges vagy a vízszintes irányba mutató nyíl, illetve az OK gomb lenyomásával kértem-e az információt. A SmartBox a vízszintes irányba mutató nyilak és az OK gomb lenyomására az átrendezés utáni sorszámot, míg a függőleges irányba mutató nyilak lenyomására a gyári sorszámot mutatja. Belátom, egy kissé bonyolult a SmartBox által előállított helyzet, és a megértéséhez talán nem árt egy kis kiegészítő, képes illusztráció:

A tévécsatorna két „egyedi” azonosítója a 8-as és a 39-es

Összefoglalva: ha a tévénéző kedvére megváltoztatta a csatornasorrendet, minden tévécsatornát két sorszám azonosít. A távirányítón kiadott parancs függvénye, hogy a kettő közül melyik érvényesül.

Persze, a megállapításom csak álprobléma, rémhírkeltés, ha a SmartBox fejlesztői egy össznépi memóriajátékot szándékoztak alkotni, melyben a tévénézőnek emlékeznie kell minden tévécsatornához tartozó számpárra, és azt, hogy az egyes számokat mikor, milyen művelettel kell/lehet meghívni.

Vajon lehet-e ezt a fejetlenséget még fokozni? Bizony, lehet. Jöjjön hát a totális káosz. A SmartBox nem csak két sorszámot társít a tévécsatornához, de az aktuális műsorhoz két címet is tart nyilván,

A két azonosítóhoz más-más filmcím tartozik

ugyanis a bal oldali képen a SmartBox az előző film címét mutatja (de csak a címét – a többi információ már aktuális!):

A műsorújságból derül ki…

Végül egy olyan eset, amikor a csatornaszámokkal ugyan nincs probléma, de a távirányító vízszintes irányba mutató nyilai és az OK gomb lenyomására – még fél órával a film kezdete után is – az előző műsor teljes információs blokkja jelenik meg:

Túlélő adatok
(videó, 0:30)

Egy cseppet sem túlzás azt állítani, hogy a komplett jelenség botrányos.

Egy további meglepő problémával találkoztam, amikor vaktában egy másik csatornára kapcsoltam, és nem történt semmilyen változás:

Varázslatos csatornaszámok
(videó, 1:00)

Magyarázat: a gyári kiosztás nem társít csatornát egyes sorszámokhoz. A videóban említettek ezek közé tartoznak. A néző ilyenkor is megérdemelné a korrekt tájékoztatást, hogy értse, miért nem történik semmi. Ez lehetne, mondjuk, a következő üzenet: „Ez a szám a műsorszolgáltató csatornakiosztásában nem azonosít egyetlen tévécsatornát sem.” Tudvalevő, hogy a csatornasorrend megváltoztatásakor nem lehet kihagyni egyetlen sorszámot sem, így a gyárilag üresen hagyott helyekre is óhatatlanul kerülhet tévécsatorna.

A csatornák között a távirányító csatornaváltó gombjaival lapozhatunk. Ahogy az várható, a felfelé mutató gomb megnyomására növekszik, míg a lefelé mutató gomb megnyomására csökken a csatornák sorszáma.

Mind a normál, mind a mini műsorújságban a távirányító navigációs részén lévő, függőleges irányba mutató nyilakkal lehet a csatornákat léptetni. A navigáció haladási iránya ellenkezik a józan ész által diktált logikával: a csatornák sorszáma a lefelé mutató nyíl megnyomására növekszik, míg a felfelé mutató nyíl megnyomására csökken.

Őrület! Ellentétes a csatornaváltás és -léptetés iránya. Tehát, ha a mini műsorújságban tallózva a lefelé mutató nyíl nyomkodásával kinézek magamnak egy nagyobb sorszámú tévécsatornát, akkor (később) a felfelé mutató csatornaváltó gomb nyomkodásával tudok oda kapcsolni.

Egymással szemben haladnak
(videó, 0:45)

Ez a megoldás emlékeztet az egyik szülinapomra kapott órára, ami visszafelé járt (óramutató járásával szemben haladtak a mutatói, amit a számlap feliratozása hűen követett), és le kellett tennem, mert az információ örökös átértelmezésétől – a fejben tükrözéstől – kezdtem a tudathasadás jeleit észrevenni magamon.

5. Információhiány

A mini műsorújságban a távirányító navigációs részén található, lefelé és felfelé mutató nyilak megnyomására láthatóvá válik az aktuális csatornán sugárzott műsor címe a hozzá tartozó információkkal és a függőleges csatornalistából néhány, a sorszámával szomszédos számokkal azonosított tévécsatornán futó műsor címe, valamint minden cím előtt a csatorna logója. A nyíl ismételt lenyomásával elvileg minden kiemelt műsor mellett látszik az azután következő műsor címének odaférő része, továbbá kezdésének és befejezésének időpontja. Elvileg. Mert valójában az se mindig:

Még a csonka információ is hiányos
(videó, 0:25)

A Set Top Box ezt a szolgáltatást kenterbe veri: ezen a felületen a kiemelt műsor mellett hiánytalanul megjelenik az azt megelőző és a két, utána következő műsor, valamint innen elérhető a hozzájuk tartozó összes információ, ráadásul a roppant hasznos „kép a képben”-funkció is élvezhető.

És még egy lényeges kérdés: a néző a rendelkezésére álló adatok alapján csak halványan sejtheti, hogy meddig tart még az aktuális műsor. A műsoridő folyamatát jelző sáv sem eléggé informatív: egyfelől a hossza nem arányos a műsoridővel, hiszen azonos hosszúsággal ábrázolja például a 2 órás és a 20 perces film lejátszási idejét is, másfelől, mert csak közelítőleg jelzi a hátralévő időt.

Hány perc lehet még hátra?

Így bárki csak nagyjából képes megbecsülni, hogy a nézett program hány perc múlva ér véget, pedig azzal mindig mindenki szeret tisztában lenni. Ha valaki ki akarja számolni, valahonnan meg kell tudnia a pontos időt (mert ezen a felületen nem látható), majd ki kell vonnia abból az időpontból, ameddig a film tart. Ezt elvárni elég szánalmas, mivel ezt a műveletet egy szoftver algoritmusa rutinszerűen, egy pillanat alatt elvégezheti.

A Set Top Box azonos felületén szerepelt a hátralévő idő – percekben. Nagy kérdés, hogy ezt az adatot miért nem jeleníti meg a SmartBox.

6. Bizonytalanság

Aztán ugyancsak véletlenszerűen, időnként minden ok nélkül az alábbi, bosszantó figyelmeztetés szakítja meg a műsort:

Felnőtt tartalom?

Ilyenkor irány a Beállítások, vagy egy másik csatornára kapcsolással le lehet mondani a műsor további részéről…

Zárszó

Nem tartom kizártnak, hogy a felsorolt hibák egy hányadát a csomag részét képező, nem kielégítő sávszélesség okozza, de azt, hogy a SmartBox megfelelő működéséhez milyen minimális sávszélesség szükséges, legfeljebb annak fejlesztői tudnák megmondani. Ha a feltételezésem igaz, ezt a kérdést nem fontolták meg a szakemberek, illetve ebben ez ügyben nem történt egyeztetés, és a kereskedők csak emiatt állíthatták így össze ezt a csomagot (bár a fenti „fejlesztés” alapján erősen gyanítható, hogy például a Betöltés fejezetben látható minősíthetetlen esetek nem rendkívüliek; nemcsak nálam okoznak problémát).

Kétségtelen, hogy a door-to-door üzletkötő fiatalember elmondta: az új csomaghoz tartozó sávszélesség elmarad az előzőétől, de nekem hiába mond sávszélességértéket, mivel fogalmam sincs és nem is lehet, hogy a SmartBox tisztességes működéséhez mekkora szükséges. Az élvezhető szolgáltatás feltételeinek megteremtése egyértelműen a szolgáltató feladata – ahogy például, ha az áramszolgáltató bérbe ad egy készüléket az ügyfelének, természetesen az ő feladata olyan áramot biztosítani, amely képes kielégíteni a berendezés teljesítményigényét.

Itt jegyzem meg, hogy a SmartBox nem szolgáltatja a „kép a képben”-funkciót, plusz a felsorolt rengeteg hiba jelentős visszalépés a szolgáltatóm életében, ezért ezt a csomagot elfogadhatatlannak tartom. Szóval, rendesen csőbe húztak.

Hogy mi a vágyam? Azt várom, hogy a szolgáltató vegye vissza a számomra tökéletesen felesleges, kéretlenül rám sózott SIM-kártyát, és szüntesse meg annak havidíját, vagy állítsa vissza a korábbi állapotot. Hogy mire föl? Hát, mindazért a minőségromlásért, amiről beszámoltam ezen az oldalon, de ha ezért nem, legalább azért, mert a szolgáltató dolgozói által elmulasztott munkát végeztem el, aminek segítségével a fejlesztők a SmartBox sok súlyos hibáját elháríthatják.

Frissítés: Bárhogy és bármi is történt a múltban, február közepe táján szerettem volna újra beszélni a fiatalemberrel, hogy beszámoljak neki is a tapasztalataimról és kezdeményezzem a helyzet újragondolását, de a telefonszámán előfizető már nem kapcsolható, és interneten sincs érdemleges nyoma. Mintha nem is létezne.

Tény, hogy szoftverfejlesztőként sose adtam ki a kezemből ilyen gyatra terméket. Munka közben folyamatosan ellenőriztem az általam írt szoftverek működését. A pályafutásom során rájöttem, hogy a tesztelés legalább annyi energiát, időt és figyelmet igényel, mint a programok írása. Ennek alapján

meggyőződésem, hogy a SmartBoxot nem tesztelték üzemszerűen, vagy ha mégis,
a tesztelő kolléga nem adta tovább a tapasztalatait, vagy ha mégis,
a fejlesztők főnöke nem vette figyelembe, vagy ha mégis,
nem maradt idő, kapacitás és/vagy pénz a hibák kijavítására, vagy ha mégis,
a javításokat valaki a fiókja mélyére süllyesztette.

Lényeg, hogy a fejlesztők egy botrányos alkalmazást jelentettek készre,

amiről a kereskedők vezetője nem értesült, vagy ha mégis,
nem szólt a beosztottjainak – ahogy a vállalat door-to-door üzletkötőinek sem –, hogy semmiképpen se ajánlják, vagy ha mégis,
abba bele se merek gondolni.

Vajon miért érzem úgy, mintha senkinek sem volna fontos az ügyfél érdeke, és ha a szolgáltatás szóba kerül, leginkább a kiszolgáltatottságra kell gondolnom? A SmartBox itt leírt, esetenként vállalhatatlan hibáival egyszer sem találkoztam a Set Top Box használata közben, ellenben el kell ismerni három pozitívumát:

sokkal könnyebb párosítani a televízióval,
kézre eső, hogy külön gomb került a távirányítóra a televízió vezérlésére, azaz a hangerő-szabályozása mellett a ki- és bekapcsolására (mert esetemben ez utóbbi nem történik meg automatikusan a SmartBox kapcsolásakor), és
praktikus a távirányítón az a gomb, amelyik lenyomásával egyből vissza lehet jutni az előzőleg nézett tévécsatornára – különösen így, hogy sohase tudhatom, éppen melyik csatornára váltok.

Nyilvánvaló, hogy a szolgáltatóm, Magyarország vezető távközlési és telekommunikációs gazdasági szervezete, egy nemzetközi csoport tagjaként nem engedheti meg magának, hogy ilyen silány termékkel csapja be ügyfeleit. Ez a szolgáltatás egész egyszerűen szégyen… Ezért kapta a SmartBox – e weboldal címében – a gagyi jelzőt.

Mindezek alapján, kedves látogató, egyetlen megszívlelendő javaslatom lehet. Ha nem akarod, hogy hozzám hasonlóan átverjenek, a lehető legnagyobb ívben kerüld el ezt a szolgáltatást.