Kedves látogató, van egy örömhírem. Lassan megvalósul ifjúkori álmom: kezd mindennapossá válni az informatikai eszközök széleskörű használata. Ma már nagyon sokan vesznek kezükbe okostelefont, tábla- és/vagy számítógépet stb.-t, hogy lejegyezzék, társaikkal közöljék a gondolataikat. Hogy is mondják? Minden jóban van valami rossz? Ugyanis az örömteli fejlemény kedvezőtlen következménye, hogy a kijelzőkön megjelenő „nyomtatott” betűk harsogják az emberek helyesírási ismereteinek hiányosságait. Különösen lélekölő a közösségi médiában, a betűvetés terén tapasztalható féktelen garázdálkodás. Az eredményül kapott szöveg esetenként nemcsak szánalmas, de félreérthető is.
A kötőjel egy olyan írásjel, aminek a használatával rengetegen bajban vannak. Nemcsak az egyszerű emberek nem tudják helyesen alkalmazni, de sok, hivatásszerűen szöveggel dolgozó sem. Bosszantó, hogy a médiában tevékenykedők (reklámfilm- és plakátkészítők, nyomdászok, újságírók stb.) is rengeteg hibát vétenek, pedig – az információközlésen túl – kötelességük volna a helyes írás terjesztése is. Bizonyára a képzésük is sok kívánnivalót hagy maga után: talán kapkodó és felületes, ám tény, hogy manapság nincs elegendő idő, pénz és ember (pláne, szakember) a szövegek kezelésére, ellenőrzésére. Terjed az igénytelenség… Remélhetőleg ezt egyre többen felismerik, és tenni akarnak ellene. Az ő igyekezetüket támogatja ez az oldal.
A kötőjelet (másként: „kiskötőjel”; nyomdászatban: „diviz”; Unicode: U+002D;
HTML: ‐
) általában szorosabban összetartozó, de nem
egybeírt szavak esetén alkalmazzuk (például: Közép-Európa).
Eredeti szöveg | Helyettesítő kötőjellel | Megjegyzés |
---|---|---|
gázvezeték és gázkészülék | gázvezeték és -készülék | A szó elején a „gáz” szót helyettesíti. |
gázszerelő és vízszerelő | gázszerelő és víz- | A szó végén a „szerelő” szót helyettesíti. |
gáz- és vízszerelő |
A karakter rengeteg hibás használata látható szórólapon, újságban, interneten, utcán, tévében stb.-ben. Az emberek még a kötőjel szabad végén lévő szóközről is hajlamosak megfeledkezni. A legdurvább az volt, amikor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) székhelye falán megpillantottam a cégtáblájukat. A 2011 legelején alapított közintézmény (amely Magyarország központi költségvetésének fedezetét biztosítja) a megszületése óta hibás felirattal hirdeti, hogy dilettáns dolgozókat is foglalkoztat:
A réztáblák szövege kifejtve így néz ki: Nemzeti Adóhivatalés Vámhivatal. Vajon e kettő mellett még hány hibás táblát gyártattak le?
Kiskötőjelet kell elhelyezni az utolsó vagy a fő összetétel határán, ha az
összetett szó több, mint 6 szótagból ÉS legalább 3 szóból áll. Ez az
úgynevezett szótagszámlálás szabálya vagy 6 : 3-as szabály (lásd a
Wikipédián, illetve
a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet által közzétett
A magyar helyesírás szabályai,
12. kiadásában).
Így egy szó már igen sok szótagból és szóból is állhat (bár a túlzottan hosszú
szavakat érdemes úgynevezett szerkezetes megoldással összetevőire bontani, hogy
a szöveg értelmesebb legyen). Íme egy igazán hosszú:
elektromosáramfogyasztásmérőóraleolvasó-tanfolyam…
Ezt még az MTA Nyelvtudományi Intézet által üzemeltetett helyesírás-ellenőrző is
helyesnek
találja.
Kiskötőjel köti össze az idegen nyelvek némán végződő szavait (amelyek utolsó szótagját vagy betűjét nem ejtjük), illetve bonyolultabb betűcsoportra végződő kifejezéseit a mögéjük biggyesztett raggal/toldalékkal.
A nagykötőjelet (másként: „gondolatjel”, „párbeszédjel”; nyomdászatban:
„mínusz”; Unicode: U+2013; HTML: –
) általában valamiféle
kapcsolat jelzésére használjuk (hevenyészett írásban szokták két, egymás melletti
kiskötőjellel helyettesíteni). Többnyire nincs szóköz előtte és utána (kivéve
például az alábbi felsorolás két utolsó elemét). Néhány előfordulása:
)
illik kapcsolni a közrefogott szöveghez. Manapság ezt a karaktert
is ritkán írják helyesen: az emberek hajlamosak elhagyni egyik-másik
közrefogó szóközt vagy akár mindkettőt, sőt, az írásjelet sokan
kiskötőjellel helyettesítik.
en
(–) az n betű
szélességével megegyező kötőjel (nyomdászatban: „félkvirtes”),
az em
(—) pedig az m betű
szélességével egyezik meg (nyomdászatban: „egészkvirtes”;
Unicode: U+2014; HTML: —
). Ez utóbbit
használják például angol (régebben és ritkán magyar) nyelvű
szövegekben. (Az angol helyesírás szabályai szerint nincs
szóköz se előtte, se utána.)
−
). A nagykötőjelre csak
külsőleg hasonlító karakter nagy előnye, hogy nem törhető, azaz,
negatív előjelként a sor végén sem válik el a hozzátartozó számtól.
Kedves látogató, ez a weblap ízelítőt ad a helyesírás egyik részterületéből, és csak a fontosabbnak, érdekesebbeknek vélt, gyakrabban előforduló eseteket tartalmazza. Elképzelhető, hogy már ismerteket is látsz köztük, viszont nem találod azt, amire éppen kíváncsi lennél. Ha minderről többet szeretnél megtudni, látogass el az alábbi weboldalakra.
helyesírás.mta.hu
hálóhelyen –
a Google-lal kigyűjtve.